Ami a munkajogot illeti, a szabadság az szabadság. Nem elvárható, hogy a munkavállaló elérhető legyen, legfőképpen nem folyamatosan, mintha az irodában ülne. Miért esik mégis sokaknak nehezére kikapcsolni a munkahelyi telefont? Elcsépelt mondás, de azért még igaz: az ember nem azért él, hogy dolgozzék, hanem azért dolgozik, hogy éljen.
Fontos meghúzni a határt a pihenés és a munka között, egyensúlyban tartani egy közösség elvárásait az egyén érdekével. A pihenést, a szabadságot a munkavállaló megérdemli, sőt alanyi jogon jár neki, ha nem piheni ki magát alaposan, nem tud teljesíteni sem megfelelően.
A modern technika nemcsak a munkafolyamatokat gyorsítja meg a hétköznapokban, hanem az embert egyfolytában elérhetővé teszi, többször szakad meg egy másik munkafolyamat, ami önmagában is nagyobb stresszt jelent. Egyre nagyobb az igény, hogy a munkavállaló ne csak a cége érdekeit képviselje, hanem a saját igényeit, érdekeit is menedzselje.
